-Justin kivel beszéltél?-kérdeztem miközbe kivettem a telefonomat a kezéből.
-Elbeszélgettem egy kicsit azzal a Nathan gyerekkel.-válaszolt tök nyugodtan.
-Neked ehhez mi jogod volt?! Semmi. Szállj ki az életemből! Ki vagy te? Kinek képzeled te magad? Egy senki vagy. Csak egy popsztár aki azt hiszi bármit megtehet pedig nem. Te semmivel nem vagy különb mint az átlag emberek.Te csak azt hiszed! Azért mert van sok sportkocsid,nem vagy különb! Fogd már fel nincs jogod beleszólni az életembe!!!!-ezzel otthagyva előre mentem Scooter-ékhez.
-Mi a baj?-kérdezte Pattie.
-Semmi hagyjuk. Mikor érünk oda?-kérdeztem Kenny-től. Már épp válaszolt volna amikor a pilóta szólt,hogy kapcsoljuk be az öveinket.
-Most.-válaszolt mosolyogva Kenny. Hátra mentem és bekapcsoltam az övemet. Justin egész végig engem nézett. Nem néztem rá undorodtam tőle. Mikor kiszálltunk Justin és Selena elől mentek én pedig Pattiékkel hátul. Beszálltunk a kocsiba és persze,hogy Justin és Selena mellé kellett ülnöm.Valahogy bosszút kell állnom Justinon. Elő is vettem a telefonomat és felhívtam Nathant.
-Szia Nat.-köszöntem bele a telefonba.
-Szia.
-Figyelj szeretnék bocsánatot kérni az előbbiért.-Justin engem nézett dühös tekintetével.
-Jah semmibaj. Tudtam,hogy Bieber seggfej de,hogy ekkora azt nem gondoltam volna.-ezen felnevettem.
-Este ráérsz?-kérdeztem.
-Szerintem igen.
-Akkor majd este Skype-unk.
-Rendben szia.-köszönt el.
-Szia.
-Most büszke vagy magadra?-kérdezte dühösen Justin.
-Nem tudom miről beszélsz.-mosolyogtam rá elégedetten.
-Akkor ha kiszálltunk elmagyarázom.
Már csak azt vettem észre,hogy Scooter szól,hogy megjöttünk Justin pedig kiszáll árjön a másik oldalra kiszállít a kocsiból majd így szól Scooternek.-Vikivel van egy kis megbeszélni valónk majd megyünk.-majd elrángatott a szálloda egyik ragtárába.
-Nem megmondtam,hogy ne beszélj azzal a Nathan gyerekkel.-fogta erősen a karom.
-Nem megmondtam,hogy ne szólj bele az életembe! Nem eléggé tetted tönkre az életemet?-kérdeztem
-Mivel tettem tönkre?-mosolygott gúnyosan
-Nem rémlik,hogy megcsaltál Selenával.-rántottam ki kezem az övéből.
-Arról nem tehetek. Szükségem volt a szexre és ő megadta nekem. És tudod mit?-hajolt közel hozzám- Sokkal jobb volt vele mint veled-éreztem,hogy egy könnycsepp fut végig az arcomon. Annyira dühös lettem,hogy akkora pofont adtam neki,hogy a kezem nyoma is ott maradt. Kinyitottam a raktár ajtaját és elkezdtem szaladni a szobám felé még szerencse,hogy tudtam melyik szoba az enyém. Beértem a szobámba és bezártam. A cuccaim már bent voltak így elkezdtem pakolni. Majd hallottam,hogy kopognak.
-Takarodj innen.-szóltam ki hisz Justinra gondoltam. Még mindig nem hagyta abba.- Nem voltam világos?-majd kinyitottam az ajtót és nem Justin hanem Nathan állt előtte.-Úristen de jó,hogy itt vagy.-ugrottam a nyakába.
-Azért ne fojts meg.-nevetett.
-Jaj bocsi-engedtem el. Gyere be.-invitáltam be a szobámba.
-Mi a baj? Láttam,hogy az előbb sírva rohantál fel.
-Justin miatt.
-Ezen miért nem lepődök meg.-forgatta meg a szemét.-Mit csinált?-kérdezte.
Elmeséltem neki mindent. A végén már sírtam.
-Ne sírj emiatt a gyerek miatt.-felemelte az állam és közelebb hajolt. Már majdnem megcsókolt amikor......